2. rész

Este van. Sethet megetettem, elküldtem fürdeni, aztán mellé feküdtem, meséltem neki,és amikor már nem volt magánál megpusziltam, leoltottam a villanyt, és hagytam aludni. 8 óra van, a fiúk is bementek a házukba, nagyapa is hazament, én meg itt ülök a csillagos ég alatt és várok. Jake még nem ért haza. Gondolom van valami dolga. Sosem foglalkoztam vele. Ha úgy gondolja majd megosztja velem. Vacsi van, éhen nem hal. Az ülés már kényelmetlen volt ezért hátradőltem. Fél órája lehettem így amikor egy szomorú farkasüvöltést hallottam a csöndes éjszakában. A hangot ezer közül is megismertem. Az én farkasom volt. 6 év után most először hallom újra. Melegség önti el a szívem, de nem vagyok teljesen boldog, vajon ha ide jön felismer majd? Hiszen akkor kicsi voltam, talán már megsem ismerne. Hirtelen eluralkodott rajtam a kétségbeesés, és a szomorúság érzése. Vágytam rá, h megérintsem, h beletúrjak a puha bársonyos bundába, arra h átöleljem vagy esetleg hozzábújjak. Ezek persze csak mint álmok. Butaság. Mért jönne ide? Fontosabb dolga is van minthogy az erdő széléhez mászkáljon. Az is lehet h nem ő volt az, csak annyira hiányzik h beképzelem magamnak a hangját. Már biztos elfelejtett. Én viszont sosem fogom. A hatalmas gondolkodás rohamomban elálmosodtam. Felkeltem a földről, és elindultam a ház felé. Mikor már majdnem elértem megmozdult a bokor. Megilyedtem. Nem tudtam mire számítsak. Aztán végre valahára előbukkant az ijesztgetőm. Hatalmas volt, vörösesbarna bundával. Ő volt az. Amikor meglátott elindult felém. Én is futni kezdtem felé, aztán középúton találkoztunk. Én átöleltem a nyakát, beledugtam a fejemet a bundájába, és nem engedtem el percekig. Boldog voltam. Valahogy ülőhelyzetbe kerültem, nem tudom hogyan és mikor de jelen pillanatban rajta kívül minden mellékes volt. Vakargattam a füle tövét ahogy régen tettem, ő a fejét az ölembe tette, és "dorombolt" mint egy kis cica. Jó nagy cica megkell hagyni.
-Hol voltál? kérdeztem tőle, ugyan tudtam h nem tud válaszolni, de hirtelen annyi kérdésemre akartam választ kapni. - Anyuék halála óta semmit nem tudok rólad. Eltűntél, és nem tudom miért? Bántottalak, vagy tettem olyat amivel fájdalmat okoztam? ő morogni kezdett amit nemnek vehettem. Egy kicsit megnyugodtam.- Nagyon hiányoztál, magyaráztam tovább neki. 6 évig vártam h életjelet adj magadról, vagy tudasd velem, h élsz, és nem pusztultál el. A gondolatra könnyek szöktek a szemembe, ő látta ezért az arcomhoz dugta a nóziját, és finomat megbökte. Én hálából megpusziltam a pofáját. - Ha kérhetek ilyet egy nagyra nőtt farkastól, vagy inkáb úgy mondom h a barátomtól, akkor légyszíves ne tűnj el megint. A családom már így is flúgosnak tart h ragaszkodom egy állathoz. Képzeld azt hiszik vagy hitték h beleszerettem egy farkasba. Ez persze baromság, de bekell valljam nagyon egyedül éreztem magam nélküled. Tény, h itt van a nagyapám, és Seth, Jacob meg a fiúk, de ők nem értenek meg. Egyedüli nő vagyok, és bevallom pocsék érzés, h senkinek nem sírhatom el a bánatomat, mert mindig azt mondják, h olyan érzékeny vagyok. Ebben persze van igazság, de nem tehetek róla. Nekem is kell a törődés. Most biztos azt gondolod magadban, h mit tudsz te amit ők nem. Akkor elmondom, bár tudom h semmit nem értesz abból amit magyarázok neked, de nem baj. Azért rendes tőled, h legalább hajlandó vagy végighallgatni. Szóval -kezdtem bele. Annak ellenére, h nem tudsz beszélni, és egy két morgással jelzed h figyelsz, te meghallgatsz. Hagyod h kibeszéljem magamból a dolgokat, és ha olyan a helyzet akkor hagyod h eláztassam a bundádat vagy párnának használjalak. Ez megnyugtat, és azt az érzést sugározza felém, h nem vagyok egyedül. Egy nő életében pedig fontos az ilyen. Köszönöm, h velem vagy. Nagyon nagy szükségem van rád, és borzasztóan szomorú lennék, ha megint eltűnnél, úgyhogy ha teheted akkor tegyél ellene. Ő jelzésképpen felemelte a fejét, és arcon nyalt.
- Köszönöm. Édes vagy. De remélem ezt vehetem igennek. Ő morgott egyet. Meghallhatott valamit, mert a fejét, a ház felé fordította, aztán meghallottam Seth hangját.
- Sajnálom mennem kell. Baj lehet. Még 1x köszönöm h eljöttél. Vigyázz magadra. Szeretlek farkasom. mondtam aztán megöleltem, és megpusziltam a pofáját, aztán utoljára megsimogattam a bundáját, majd felálltam a földről, és és befutottam a házba, az ajtóból még vetettem rá egy utolsó pillantást, aztán mentem fel Sethez. Ő az ágyon ült, és remegett.
- Mi a baj kicsim? kérdeztem
- Fázom -mondta. Én megérintettem a homlokát ami forró volt.
- Lázad van. Hozok lázcsillapítót. Menj, és zuhanyozz le langyosvízzel. Rögtön jövök.
- Ok.
　
Lesiettem a lépcsőn, elővettem a gyógyszeres dobozból lázcsillapítót, és töltöttem pohárba vizet, majd visszamentem hozzá. Ő még a fürdőben volt, és zuhanyzott, aztán pillanatokon belül elzáródott a csap, majd 5 perc múlva vacogva jött ki a fürdőből. Felráztam a párnáját, ő gyorsan befeküdt az ágyba. Kezébe nyomtam a gyógyszert és a vizet. Bevette, és megitta a pohár tartalmát, majd hozzámbújt. Betakartam, h ne fázzon, puszit nyomtam a fejére, és hagytam h elaludjon.
Mami!
- Mond kicsim!
- Köszönöm, h te vagy a mamám.
- Tudod h ez nem igaz.
- Tudom, h nem te vagy az igazi anyukám, és azt is h Jake nem az igazi apukám, de olyanok vagytok nekem mintha az igazi szüleim lennétek. Nagyon szeretlek titeket és örülök h veletek lehetek.
- Mi is örülünk h velünk vagy kicsim. Szeretünk. De most pihenj. Lázad van, és szükséged van alvásra. mondtam
- Rendben. Jóéjt anya.
- Jóéjt, kisfiam. most először szólítottam fiamnak, de már gyakorlatilag az is.
　
Nem telt bele 10 perc és ő már békésen szuszogott mellettem. Óvatosan kibújtam mellőle, és halkan kimentem a szobából, egyenes a konyhát vettem célba. Kimentem az udvarra h ott van-e még a farkasom, de már nem láttam sehol. Minek várt volna meg, hiszen elköszöntem tőle. Visszamentem a konyhába, töltöttem magamnak limonádét, és leültem az asztalhoz. 9 óra és Jake még sehol. Már kezdtem érte aggódni. 20 percet ülhettem csendben magányomban amikor nyílt az ajtó és belépett rajta. Csodálkozott h még fent vagyok.
- Szia, Samy! Hogy hogy fent vagy?
- Szia Jacob! Seth belázasodott. Adtam neki lázcsillapítót, és elaludt. Én meg képtelen vagyok aludni. Van vacsi, ha éhes vagy, melegítek. álltam fel az asztaltól,és alágyújtottam a levesnek, majd a másodiknak is. Míg melegedett Jake elment kezet mosni, én addig megterítettem neki, aztán mire visszatért a leves már ott gőzölgött a tányérjában.
- Isteni illata van. Te nem eszel? kérdezte
- Nem vagyok éhes. feleltem, de leültem mellé az asztalhoz
- Jóétvágyat! Milyen napod volt? kérdeztem
- Unalmas. És itthon?
- Hamar elment. Seth nagyrészt Paulékkal volt. Ebédre hazajött aztán ismét eltűnt. 6ra ért haza. Bepakolt holnapra, ami felesleges volt, mert suliba nem megy az fix, megfürdött, megvacsizott, lefeküdt, aztán fél 9 fele felriadt h remeg. Láza volt, elintéztem és most békésen szuszog. meséltem el a napomat
- Te mit csináltál?
- A szokásos. Főzés, takarítás, és tudtam egy keveset írni is.
- Hogy haladsz a regénnyel?
- Most nem tudom folytatni. Holnap reggel viszem Sethet orvoshoz, aztán bemegyek vele a suliba, elkérem az órarendet, de órákra csak kedden megyek, de ha nem javul az állapota akkor itthon maradok és ápolom.
- Mint egy gondos anyuka
- Imádom, és üres lenne nélküle az életem.
- Megértem. Amúgy hallottam ma egy farkasüvöltést. mondta miközben végzett a levessel. Én elvettem a tányérját, kiszedtem a másodikat, elétettem és vártam h egyen.
- Én is. reagáltam laza egyszerűséggel
- Nem a tied volt?
- Nem tudom miről beszélsz. tetettem a hülyét
- Ugyan Samy. Ne nézz hülyének. Tudod h miről beszélek. A farkasról aki 6 éve feléd sem néz.
- Neked ahhoz semmi közöd. Paulékkal együtt te is piszkáltál, h szerelmes vagyok belé. Holott csak szerettem vele lenni. Ő meghallgatott, és sosem mondta h fontosabb dolga is van minthogy velem legyen. Egyszer sem fordított nekem hátat veletek ellentétben akiknek csak púp vagyok a hátán. vágtam hozzá
- Te is tudod h ez nem igaz. Csak te olyan más vagy.
- Persze h más vagyok, hiszen lánynak születtem. A szüleimet alig 5 nap leforgása alatt veszítettem el 12 évesen. Billyn és a farkasomon kívül senki nem foglalkozott velem. Neked könnyű hiszen nem egyedül vagy férfi. Bele gondoltál csak egyszer is, h mennyire gyűlölöm, h egyedüli nő vagyok ebben a családban? Csak egyszer is megfordult valaha a fejedben h mennyire vágyom rá, h valakivel beszélgessek vagy kisírhassam magam? Azért vagyok számotokra furcsa, mert én igénylem a törődést. És az nem abból áll, h este valamikor beesel az ajtón, és megkérdezed milyen napom volt. Kit érdekel h milyen napom volt? Unalmas. Reggel korán kelek, készítek nektek reggelit, neked uzsonnát, h ne halj éhen. Aztán szélnek eresztelek, utána nem sokkal Seth is elmegy itthonról, és egész nap egyedül vagyok ebben a házban. Takarítok, mosok-főzök. Ha éppen van időm, akkor kilátogatok anyuék sírjához, esetleg nagyapa átjön,vele beszélgetek egy keveset, aztán már ott tartok, h betoppan a gyerek koszosan, őt elzavarom fürdeni, megetetem, aztán megint eltűnik órákra. Időre hazaér, ismét eszik, aztán megfürdik, fogatmos, lefexik, én mesélek neki, megpuszilgatom, és nem sokkal később te is hazaérsz eszel, elmész fürdeni, fogatmosol, leülsz tévézni, aztán elmész aludni. Ebből áll minden napom, az év 365 napján. Persze iskola időben minden másképpen működik. Ugyanez csak azzal a különbséggel, h reggel uzsonnát készítek magunknak, Sethet elviszem a suliba, én is beülök az óráimra, ha úgy végzek akkor elémegyek, együtt hazajövünk, készítek valamit enni, elzavarom tanulni, én is nekiesem a saját leckéimnek, de nem tudom befejezni, mert takarítanom kell, mosást indítani,aztán már ott tartok h te hazajössz, éhes vagy, vacsit melegítek, váltunk néhány szót, aztán elvonulsz, én meg este vagy rosszabb esetben éjszaka fejezem be a leckéimet. Valamikor hajnalban lefexem aludni, és reggel olyan táskás szemmel ébredek, h néha megilyedek magamtól. Sokszor kérdezték meg az évek alatt, h mit csinálok alvás helyett. Én meg rávágtam h tanulok. És tudod, igen ma ismét megjelent a farkasom. Boldog voltam, mert hiányzott. Minden ami vele kapcsolatos volt. Az ölelése, a bundájának illata, a törődése, és ne hogy azt mond h csak egy farkas és képtelen törődni velem, mert hozzádvágok valamit. Igenis képes velem törődni. Annyi elég volt ma h hozzábújhattam, ölelhettem, és arra a fél órára minden gondomról megfeletkeztem. Pedig még beszélni sem tud. Ennyit a napomról. Most pedig ha nem bánod mennék lefeküdni, mert reggel ismét korán kelek. Ha végeztél csak dobálj be mindent a mosogatóba, majd reggel elmosogatok. - Jóéjt, Jacob! köszöntem el, de megsem vártam h reagáljon.

Felmentem a szobámba, elővettem tiszta fehérneműt, a pizsimet, és elmentem fürdeni. Majd végül fogatmostam, és lementem a konyhába. Utoljára kimentem az udvarra h hátha visszatért. Most borzasztóan jól esett volna, ha megsimogathatom, vagy hozzábújhatok, de késő van, és biztos a családjával van. Elmotyogtam egy -jóéjszakát-ot, aztán amikor csuktam be az ajtót, akkor megláttam egy sötét foltot amint az ajtófélfának támaszkodik, én felsikkantottam
- Nyugi csak én vagyok. mondta Jacob
- Legközelebb ha kérhetem használd a lámpát. A frászt hoztad rám. szidtam le
- Sajnálom! mondta
- Majd hozzászokom. Mért nem alszol? kérdeztem
- Tudtam, h lejössz elköszönni tőle. Ahogy minden este amióta csak találkoztatok.
- Megszokás. Ő sosem okozott nekem csalódást. vágtam hozzá
- Ez most célzás volt? kérdezte
- Vedd aminek akarod, egy veszekedéshez abszolút semmi energiám nincs! Inkább iszom egy kávét. mondtam odamentem a kávéfőzöhöz, betöltöttem, öntöttem bele vizet, és bekapcsoltam, aztán felültem az előkészítő asztalra, és vártam h kifőjjön. Jake odajött hozzám, felült ő is aztán átölelt. Jól esett annak ellenére, h felhúzta az agyam
- Sajnálom, ha úgy érzed, h púp vagy a hátunkon. Mindannyian nagyon szeretünk téged, főleg én, de valahogy nem tudom kimutatni az érzéseimet, de amit ma nem rég mondtál, ráébresztett, h igazad van mindenben. Egész nap itthon vagy, és azért dolgozol, h minden rendben legyen, h se Seth, sem pedig én ne szenvedjünk hiányt semmiben. Jobban kéne odafigyelnem rád. Igyexem többet itthon lenni, és minél több időt veled vagy veletek tölteni, és a házimunkában is megpróbálok segíteni. Megígérem Sam, csak ne haragudj rám, és ne mond azt h egy hatalmas szőrös dög többet foglalkozik veled, mint én.
- Pedig akármennyire fáj Jacob, ez az igazság.
- 6 évig feléd sem nézett. próbált szembe szállni a farkasommal, ügyes próbálkozás... :)
- Biztos dolga volt.
- Mi dolga van egy farkasnak?
- Ha farkassá változom ígérem megosztom veled a tapasztalataimat, de addig sajnálatos módon nem tudok az ügyről nyilatkozni.mondtam neki viccesen
- Cuki lennél, hosszú bundával, hegyes fülekkel, és szexi lennél ahogy csóválod a farkad. vázolta fel az én farkas alakomat. közben pedig mutogatta
- Erre nem reagálok.
- Kivele.
- Nézzük csak, te milyen lehetnél farkasként. gondolkodtam
- Ne kímélj.
- Mondjuk ami a szőrösséget illeti lassan utoléred, tehát igazán nem kéne sokat növesztened magadra. Ami a füleidet illeti, ha egy picivel hegyesebbek lennének, tökéletesek illenének hozzád, ami pedig a farok csóválást illeti, nem tudok nyilatkozni, és nem igazán szeretnék. vigyorogtam közben leugrottam az asztalról, és kitöltöttem a kávét 2 bögrébe, aztán az egyiket Jacob kezébe adtam
- Köszönöm. Nem igazán értem ezt a farok csóválást, úgyhogy világosíts fel kérlek. mondta közben kimentünk az udvarra, én magamra kaptam egy kabátot, mert azért este már hideg volt.....

Nola

1. rész

A nevem Samantha Uley. 18 éves vagyok, és La Pushban élek a családommal. 170 cm magas vagyok, hosszú derékigérő hullámos barna hajam van, és zöld szemem. A szüleim Emily , és Sam Uley. Őket 12 éves koromban elvesztettem. Apámat lelőtték, édesanyámat tüdőgyulladás vitte el. Röviden a családomról. Kaptam egy "gondozót" akit Jacob Blacknek hívnak. 20 éves, 190 cm magas, rövid fekete haja van, és barna szemei. Rozsdabarna bőréhez vakítófehér fogak dukálnak. Így elmondva nagyon jól hangzik tudom. Hihetettlenül szexi, ha lehet ilyet mondani egy rokonról, de tényleg így van. Életnagyságban sem semmi a srác. De hát családtag sajnos mégha nem is vérszerinti :(. Aztán ott vannak a fiúk. Paul, Jared, Quil, és Embry. Őket nem jellemezném. Hasonlóan jóképűek mint Jacob. Van egy "fiam" Seth. Amióta a szüleit elveszítette velem lakik Jakehez hasonlóan. Van egy nővére Leah, aki nem igazán foglalkozik Sethel, amióta nálam van. Mindössze 10 éves. Nagyon igényli a szeretet, amit megpróbálok megadni neki, persze ami tőlem kitelik. Anyuék halála óta Jake, és az apja, Billy törődik velem. Billy, a nagyapám, mindenben mellettem van, és az időm nagy részét vele töltöttem amíg kicsi voltam. Jake iskolába járt, és utána nem volt "ideje" velem foglalkozni. A hétvégéken viszont mindig velem volt. Persze azóta sok minden történt, amiket már csak mesélés következményeképp tudok. Nem nagyon emléxem a gyerekkoromra. Azt viszont pontosan tudom, saját tapasztalatból h kiskorom nagy részét hatalmas farkasok közt töltöttem, de sosem féltem. Volt közöttük egy kedvencem. Vörösesbarna bundája volt, a szőre puha, bársonyos volt. Én a házunknál ültem a fűben, és néztem az erdőbe, h mikor látom meg. Nem sokat kellett várnom, és mindig megjelent. Üdvözlés képpen az orrával elkezdett bökdösni, aztán néha-néha ha olyanja volt akkor arcon nyalt. Nem sok mindent tudtunk csinálni, révén h farkas volt, de a vele töltött időket nagyon élveztem. Még most is, h felnőttem kiültem néha a fűbe, és vártam. De sosem jött elő. Anyuék halála óta sosem láttam többet. Még a temetés napján hallottam a hangját, aztán örökre elhallgatott. A fiúk mindig azzal piszkáltak, h beleszerettem egy farkasba. Ez persze butaság volt, hiszen egy ember nem lehet szerelmes egy állatba. De nagyon ragaszkodtam hozzá. Ami bántotta a lelkemet azt mindig neki mondtam el, ő meg mintha értené, bólogatott vagy morgott, esetleg vakkantott. Mindig tudta mire van szükségem. Ha szomorú voltam, akkor a hátán ültem, öleltem a nyakát, az egyik kezemmel a füle tövét vakargattam, ő pedig ott feküdt "alattam", és "dorombolt". Ha jó kedvem volt, akkor is a hátán voltam, de olyankor száguldoztunk az erdőben. Anyuék mindig aggódtak h megsebesülök, de nagyapám mindig biztosította őket, h nem esik bántódásom. Még most is így 6 évvel később, is borzasztóan hiányzik a közelsége. A melegsége. Ha fáztam ő megérezte, és átölelt vagy hozzámbújt. Meglepődtem de sosem morgott meg vagy vicsorgott rám. Tudta h ember vagyok, de sosem félt tőlem. Már az első találkozásunkkor is ő jött közelebb hozzám. Megszagolta a kezem aztán lefeküdt mellém, és várta h simogassam. Most is itt ülök az erdő szélén és várom. Tudom h nem jön el, de reménykedni még szabad...


Nola

Bevezető

A történetnek van némi Shiver (Borzongás) beütése. A főszereplő Samantha (Sam) 8 éves korától egészen 12 éves koráig "beszélget" egy farkassal. Eszébe sem jut, h ez az állat bizony nem is olyan átlagos, mint ahogyan azt ő elképzelte. 12 éves korában mind2 szülőjét elveszti. A farkas még a temetés után életjelet ad magáról, azután hosszú évekre eltűnik. Sam azóta felnőtt nővé cseperedett, és 18. életévét is betöltötte. A történet innen kezdődik. Vajon a farkas feltűnik újra? És ha igen emléxik még a lányra?
Ha érdekel, h mi lesz ezután akkor ne habozd olvasni a történetet.

Nola